Baba


Devil három csodálatos bébit szült nekem.

Az épületsor mögött, a kapcsolószekrényben, az út mellett. A bébik szépen növekedtek, de sajnálattal figyeltem őket. Mennyi esélyük van a túlélésre, az út mellett? Aztán egy reggel nem találtam őket. Csak Devil sírt és kereste a bébiket, de senki nem felelt hívó szavára.



(Baba's sister. I lost her.)

Kerestem őket, nem találtam. Munka közben, ahányszor csak párom leváltott, mentem bébiket keresni. Majd munka után is, órákat. Éjjel 11 - kor feladtam. Nem találom őket, elvesztek.


(I found Baba and I gave back to Devil)

Hazamentem és befeküdtem a kádba. Egyszer csak kis cica sírására lettem figyelmes. Azt hittem álmodom, vagy képzelődöm. Felültem és hallgatóztam. Megint hallottam. De csak egy pillanatra. Gyorsan kiugrottam a kádból, felöltöztem és rohantam le. Párom hökkenten nézett utánam. - Hova mész? - kérdezte.-Sír egy bébi a hotel parkolójába - feleltem. Szomorúan nézett utánam, nem hitte, ő nem hallotta. Rohantam a parkolóba. A parkoló elég sötét egy hely, tele kocsival. Megálltam és hallgatóztam, nem hallottam sírást. Elkezdtem hívni őket, reménykedve, hogy megismerik a hangom és előjönnek. A hívogatás közbe nézegettem be a kocsik alá. A 4. vagy 5. kocsi alól Baba jött elő. Megszeppenve, megijedve, de egészségesen. Azt is hagyta amit előtte nem szeretett, fel tudtam venni. Beletettem a széldzseki kenguru zsebébe és visszahoztam az anyjának. Nem tudom ki örült jobban, Devil, Baba vagy én.



Baba szépen felnőtt, óvatos egy cica lett. Nem ment oda idegenhez, még akkor sem bízott senkiben, ha ennivalóval kedveskedtek neki.Aztán megint eltűnt. Három napig kerestem, nem találtam. A harmadik nap estéjén előkerült. Koszosan, fáradtan és sérülten. A hátsó fele, furcsán, ferdén állt és sántított. Hogy mi történt csak találgatni tudok. Ugyanis Baba ettől a naptól kezdve betegesen félt és ész nélkül próbált elbújni, ha egy csapat tinédzsert látott, vagy csak hallott közeledni.Ebből azt hiszem az a következtetés vonható le, hogy valahol elkapták és megrugdosták.Baba megtanult félni, rettegni. Félt kinn maradni az utcán, ahogy nyitottam az ajtót, rohant be. De mivel nem volt lakáshoz szokva, így hol kinn, hol benn volt.
2009 májusában Babát, Devilt, Tomot és Jerryt elvittük a párom telkére.Nagy telek, a legközelebbi szomszéd ötszáz méterre van. Ideális lenne a cicáknak. Nincs sok autó, nincsenek bárból kiszabadult részegek, senki nem bántja őket ott. Legalábbis mi így gondoltuk. És ez nagy hiba volt. A rossz embereket nem lehet sehonnan távol tartani.


2009.aug.09.-én a párom egyedül ment a telekre, én maradtam dolgozni. Szomorúan jött vissza és elmondta, hogy egy vadász lelőtte Tomot és Baba sincs meg. Úgy volt, hogy a következő nap én is megyek a telekre, Babát megkeresni és a többieket megvigasztalni, de a sors közbeszólt. Anyukám felhívott telefonon, apukám korházba van, majd délután, hogy meghalt. Így én nem mentem a telekre. Utána pedig mentem haza, Magyarországra, szóval nem tudtam Babát keresni. Mire visszaértem, Devil is elment. Vagyis hát reméltük, hogy elment és nem lőtték le őt is. Babát kb 3 hét után kezdtem el keresni. Nem találtam. Reménykedtem, Baba okos utca cica, csak megtalálja a módját, hogy életben maradjon.
2010. április,13-án a telekről elmentünk egy közeli faluba vásárolni. Nem nagyon járunk oda, nem esik útba. A tulajdonos eg kedves, idős hölgy, aki annyira örült, hogy sok mindent vettünk ott, hogy meg is köszönte, hogy ott vásároltunk és elmondta, hogy csak az a pénze van, amit a kasszábban van. Kinyitotta és csak apró volt ott. Alig hogy elindultunk a bolttól egy cica rohant át előttünk az úton. -Baba - kiabált fel a párom. Azonnal megálltunk és rohantunk a kocsihoz, ahol a cica elrejtőzött. Hangunkra viszont előjött és Baba volt az. Nem tudtam elhinni. 7hónap után megtaláltuk Babát. Gyönyörű volt, tiszta és kövér. És itt elkövettünk egy hibát. Visszavittük őt a telekre, majd elhoztuk haza. De ő nem szoba cica. Ő vérbeli utca cica és mindig megszökött. Ha az ajtón nem tudott kiszaladni, akkor kiment az ablakon. És persze hasas lett. Hat bébit szült. Ennyit nem tudok itthon tartani, így is sokan vagyunk, így ahogy a kölykök nőltek egy kicsit elvittük őket a telekre. Mi is majdnem mindig ott voltunk, amikor meg eljöttünk, akkor bezártuk őket a házba. Nem is volt semmi gond addig, amíg a kölykök kicsik voltak. De ahogy nőltek, nem tudtuk benn tartani őket, nem akartak benn maradni. Így kiraktuk őket a ház elé. Reménykedtünk, nem lesz baj. Készül a házuk, addig meg csak kibírják. Aztán egy nap nem találtuk ott Babát, órák után került csak elő. Gondolom elment helyet keresni és az szép lassan elvitte az összes kölyköt is. Száz százalékra biztos vagyok abban, hogy visszament a faluba, ahol megtaláltuk. Kerestük, de nem találtuk. Tudom, azért nem akart a telken maradni, mert emlékszik a lövésre és félt. Szeretett minket, sőt még mindig szeret minket, de tudom, hogy csak akkor tudom visszahozni, ha bezárom. Én pedig nem akarom azt tenni. Ő választotta magának a helyet ahol élni szeretne, ahol jól érezte magát. Remélem megtalálom megint, de nem fogom elhozni onnan. Csak szeretném tudni, hogy jól van, látni és dajkálni néha, de addig amíg jól van és tud gondoskodni magáról, addig ott hagyni.

 

Mi történt vele?

Gyönyörű cica volt. Nem tudtam soha megérinteni, túl félénk és óvatos volt, de mindig jött enni. Egyik nap ilyen állapotban találtam. És ez csak rosszabb lett. Minden nap jött enni, éhes volt, de nem tudott enni. Nagyon sovány és koszos lett. És megvakult. Minden nap sírtam, amikor láttam. Jött a hangom után és sírt ő is. Nem tudott enni sem es egy nap nem jott tobbet!

 

Cyprus_rescue_cat

Doktor kellett volna!

 Sajnos nem tudtam elvinni orvoshoz, de szerencsénk volt. A füle nem kapott fertőzést, így szép lassan meggyógyult magától is, csak kicsit kajla és aszott maradt. De mi lesz a többiekkel, akik meghalnak orvosi segítség nélkül?
Cyprus_rescue_cat