Emlékszem az első pillanatra, amikor megláttam. Részemről szerelem volt az első látásra. Részéről nem igazán, nagyon félénk cica volt. Miután az anyjuk elhagyta, rám voltak szorulva. Hordtam nekik rendszeresen az ennivalót, de Beauty mindig elszaladt, ahogy meglátott. Nem úgy a testvére. Ő azonnal a barátom lett. És nem értette, hogy Beauty miért szalad mindig el, ment utána és csalogatta vissza. Lassan eljött az a nap, amikor meg tudtam érinteni. Óvatosan, nehogy elriasszam, csak az ujjam hegyével. Majd meg is tudtam simogatni és fel is tudtam venni. Ez utóbbit még a páromnak sem engedte meg. Nehéz csata volt, de megnyertem. Ez a videó akkor készült, amikor először láttam. Látható az anyja is és a bátyja is. Sajnos már egyik sincs életbe.
 Minden nap jött hozzám, de nem csak ennivalóért. Az utca cicáknak is hiányzik a szeretet. Tudta hol élek, reggelente ott várt a háznál és amikor egy épülettel arrébb költöztem, ő is költözött velem. Nagyon szerettem őt, egy gyönyörű szép utca cica volt.
 Egyik nyári este sok ember volt a parkolóban, így 10 -11 felé úgy döntöttem, hogy megnézem a cicáimat. Ahogy befordultam az egyik járdán azt láttam, hogy Beauty szalad velem szembe, szaladt az életéért, mögötte pedig egy motoros. A srác ahogy meglátott elment, így Beauty megmenekült. Legalábbis arra az éjszakára. De én féltem, ismertem ezeket a fajta fiúkat, tudtam visszajönnek. En nem tudok minden és egész éjszaka a parkolóban lenni és őrizni a cicáimat. Ez az éjszaka után kora reggel mentem a cicákat ellenőrizni. Vasárnap reggel volt, senki nem volt a parkolóban. Aludt az egész környék. Az egyik járdán, nem messze onnan ahol Beautyt megmentettem egy cica feküdt. Tudtam, ahogy megláttam, tudtam már messziről a srác visszajött és megkapta amit akart. Megölt egy cicát. Megölte Princess egyik kölykét. A járda tele volt keréknyomokkat ahogy fékezett és fordult. Tudtam, a cica futott az életéért, de nem ő nyert. Meg kellett halnia, hogy egy srác jól érezze magát. És mivel már láttam, hogy üldözik a cicát ezen a helyen, megosztanám önökkel. Nem csak egy motoros van. Vannak fiúk motorral és gyalogossan is. Az utóbbiak próbálják a cicát bekeríteni, elzárni a menekülési útját. Kiabálnak, kört formáznak, teljesen megzavarják a cicát. Ahogy szükül a kör, jön a motoros. És sajnos a legtöbbször ők nyernek. Többen vannak, nem félnek és a cicának esélye sincs.
 És bár én fiúkat írtam, ez nem teljesen igaz. Sokszor lányok is vannak közöttük, akik vihognak, látva a cica menekülését.
Ezen a vasárnap reggelen kétségbeesetten kerestem Beautyt és amikor megtaláltam, boldog voltam. Túl élt egy éjszakát.
 

Beauty felnőtt, szép cica lett. Kölykei is születtek, nem egyszer, volt kicsi Beauty is, de egy sem maradt életben.
 2010.02.18. -án elvittem a kutyát sétálni. És megtaláltam Beautyt. Először csak álltam ott és néztem őt. Nem tudtam sírni, csak ürességet éreztem. Ami persze egy perc múlva átcsapott keserves sírásba. Elvesztettem. Elvesztettem őt, megölték. Gyorsan hazavittem a kutyát, felkaptam a fényképezőt és visszarohantam Beautyhoz. Lefotóztam. Nem vagyok őrült, nem gyűjtöm a halott cicák fotóit, csak valahogy furcsa volt ahogy és ahol feküdt, így meg akartam mutatni a páromnak, vajon ő mit gondol? Ahogy hazaért megmutattam neki a fotót. És ő feltette azt a kérdést, amit én nem. Gondolom e, hogy megölték és nem véletlen baleset volt. A válaszom igen volt, én is azt gondolom, hogy nem baleset volt. 
Ma, 2010.10.10, 8 hónappal Beauty halála után, ahogy ezt az oldalt szerkesztem, sírok. Újra és újra átgondolom, hogy tudtam volna megmenteni. De a válaszom, sehogy. Mi mindent megteszünk, ami erőnkből tellik, hogy megmentsük őket. Néha, hajnal 2 és között kiabálásra és rohangálásra ébredünk. Lehet hallani, ahogy a fiúk biztatják egymást: ott van, kapd el. most rúgd meg...stb. Tudjuk, cicát kergetnek. Párom nem rest, lemegy és elzavarja őket. De nem lehetünk ott mindenhol. Ha messzebb vannak, nem tudom megmenteni őket és akkor sírok. Megint csak én.

Apollo és Aphrodite

 Kettő gyönyörű fekete fehér kölyök. Jerry volt az anyukájuk. Csak három hetesek voltak, amikor az anyának elfogyott a teje és nem tudta tovább etetni őket. Én megpróbáltam mindent, de..... Mind a kettő a kezembem halt meg!!!!!!!!!

 

Ő hol van?

  Ő talált meg minket. Egyszer csak itt volt. Megszerettük, szelíd cica volt. Még horgászni is eljött velünk. És egy nap nem találtuk. Hol van? Megtalálta volna a gazdája? Meghalt? Nem tudom, és azt hiszem nem is fogom soha megtudni.