A bébik 

Nevet nem kaptak, kép sem igazán készült róluk. Nem írnám le külön - külön a történetüket, hisz majdnem mind ugyanaz. Ők találtak meg engem, vagy én találtam meg őket, betegen, elütve, megkínozva, menthetetlenül. Ilyenkor már csak egyet tehetek. Csinálok nekik egy csendes helyet egy papír dobozban, tejet csöpögtetek a szájukba, ha kérnek és simogatom őket. A vége mindig ugyanaz. Ők meghalnak, én zokogok.

 

Miért?

Télen a hotel cicáknak is kell a segítség!