A fekete feher kiscicarol lesz szo. Egy reggel felholtan talaltam az ut szelen. Verben furdott, es nem is volt maganal. rohantam hozza, remenykedve, hogy segithetek. A szajabol omlott a ver. Az a nap meg nagyon meleg volt, igy gyorsan levittem a cicat az utrol es elhelyeztem a fak alatt. Kimostam a szajat, probaltam megallapitani, hogy honnan verzik. Remenykedtem, hogy csak foga torott. Hat nem volt szerencsem. A cica ugyan kicsit magahoz tert a mosdatastol, de utana visszaesett a felholt allapotba. Probaltam ravenni, hogy igyon, hisz ha a baleset nem is, a hoseg biztossan vegezni fog vele. Nem tudott egyedul inni, igy egesz estig rohangaltam ki hozza. A kezemet belemartottam a vizbe es az ujjamrol csepegtettem a vizet a szajaba. Semmim nem volt amit hasznalthattam volna, hogy rendesen megitassam. Estere a cica eltunt. Akkor mar sirtam, szentul meg voltam gyozodve rola, hogy elment meghalni. De masnap reggel az etetohelyen talaltam. Ott ult es vart. Es orommel lattam, hogy ivott egyedul is. Viszont enni nem tudott. Nem birta rendesen kinyitni a szajat es nem tudott harapni sem. Igy minden nap vittem neki valami extra ennivalot, valami puhat, amit le tudott nyelni. Eleg nehez volt neki adni ugy hogy a tobbiek ne egyek meg, de valahogy mindig sikerult. A vegere egesz jo baratok lettunk. Meg is tudtam erinteni, fel is tudtam venni. Nagyon lefogyott, de eljott az a nap is, amikor elkezdett egyedul is enni. Akkor mar biztos voltam benne, hogy eletben marad. :)