Hát körülbelül ez jellemzi a cicák napjait mostanában. De lássuk sorban.
 Elütötték az egyik utca cicámat, tőlem pár lépésre. A sofőrt nem is érdekelte, hogy mit ütött, pedig a koppanást hallota. Esélyem sem volt a cicán segíteni, fél perc alatt meghalt.
 Egy másik cicát is elütöttek ugyanazon a helyen, reggel vérben fürödve találtuk. Gyorsan levittük az útról, kimostam a száját, - az vérzett - és lefektettem a hüvösre. Amikor csak tudtam csepegtettem vizet a szájába és hát az igazság az, hogy egy lyukas garast sem adtam volna az életéért, főleg mivel még aznap este eltünt. De másnap reggel jött enni. Igen ám, csak nem tudott. Hiába próbálta nem tudta a száját nagyra kinyitni és harapni sem tudott. Igy mindig kapott egy kis extra ennivalót ami puha volt, nem kellett még harapni sem. Napról napra többet evett, meggyógult.
 Viszont egy másik cicám lett beteg és meghalt kettő nap alatt, majd egy másik is, ugyanúgy. Úgy kezdődött mintha influenza lenne, de szerintem nem az volt. De hogy mi volt én meg nem mondom. Halála előtt mind a kettő eltünt, de visszajött meghalni.
 Van egy új cicám is az utcán, a nyaka úgy néz ki, mintha valaki le akarta volna vágni a fejét. Nagyon fél mindentől, de mára már elértem, hogy ha lassan mozgok, akkor egy lépés közelségre enged magához.
 Hát körülbelül ennyi történt mostanában cica ügyben.