Mother

Az első telem volt itt. 2005. juniusában jöttem ebbe az országba, szeptemberben munkahelyet cseréltem és ezzel kezdődött minden. Egy hideg, szeles, esős nap nem volt sok munkám, kimentem a bolt elé megmozgatni elzsibbadt tagjaimat. És megláttam Mothert. Messze volt és kettő kölyök volt vele. Reméltem eljön arra felém, szóval elkezdtem hívni őket. Közel jöttek, de egyiket sem tudtam megérinteni, nem bíztak bennem. Tettem le nekik meleg tejet és ennivalót, majd hátrább léptem onnan. Megették és elmentek, de a következő nap megint jöttek. Mother fáradt volt, sovány és koszos.

 Az utca cicáknak nagyon nehéz elég élelmet találni, főleg ha kölykeik is vannak. Néha látom az anyákat hogy viszik a megtalált kis húsdarabot, vagy bármi élelmet a kölyköknek, majd rohannak vissza, hátha találnak még, hisz a kölyköknek enni kell, hogy felnőljenek. Az utolsó darabokat is a kölyköknek adják és ők csak akkor esznek, ha ők hagynak valamit.
Ettől  a naptól kezdve Mother minden nap jött enni. És egy nap ott 'felejtette' a kölyköket. Elég nagyok voltak, hogy egyedül éljenek, még ha ők nem is gondolták így. És gondolom Mother úgy hitte, jó helyen hagyja őket. Az egyik kölyökkel már barátok voltunk, de a másik nagyon félénk volt. De mind a kettő jól érezte ott magát, hisz volt egy nagy hűtőnk kinn, ami alá mentek melegedni és aludni, volt meleg tejük és ennivalójuk a nap 24 órájában. De egyik nap a félénk cica beteg lett. Szerintem megfázott. Szerettem volna segíteni neki, de nem engedte. Mire meg tudtam fogni, már késő volt. Közben a másik is megbetegedett. Szerettem volna segíteni nekik, de ez nehéz. Nem csak azért mert néha nehéz megfogni őket, hanem azért is mert nincs hova tenni őket. A félénk meghalt, a másikat elvittük orvoshoz és betettük a boltba, melegen legyen és fedél alatt. De nem segített, ő is meghalt.
(On the picture you can see other kitties of hers)

Mother minden nap jött az ennivalóért. de nem engedte, hogy megérintsem. Csak kettő alkalommal tudtam megérinteni, de csak az ujjam végével és egyszer hízelget a lábamnál. De szeretett engem, a maga módján. Csak soha nem bízott bennem száz százalékban. Soha nem mutatta meg a kölyekeit addig, amíg nem lettek olyan idősek, hogy egyenek. Akkor viszont vagy ő hívott engem oda, vagy elhozta nekem a kölyköket. És semmi ellenvetése nem volt, ha őket megérintettem.
(One of her kitties. I found a farm for her.)

2008 telén három kölyke volt. Már abban a korban voltak, hogy egyenek, hordtam nekik az ennivalót és a vizet vagy tejet minden nap. De egy nap Mother megjelent a boltnál. Csodálkoztam, hogy éhes, hisz sok ennivalót hagytam ott nekik, de gondoltam azt a kölyköknek hagyta. Vittem ki neki ennivalót, letettem és hátraléptem, ahogy mindig. De Mother nem ment az ennivalóhoz, csak nézett engem. Én néztem őt és tudtam semmit nem tehetek. Zihálva szedte a levegőt és nagyon fáradtnak látszott. Egy idő után felállt és elindult a kölykök helye felé. Pár lépés után hátranézett, nyávogott, hívott engem is. De nem mehettem. Viszont ahogy a párom leváltott, rohantam a kölykökhöz. Ők jól voltak, de Mother nem volt velük. És soha nem is láttam újra. Ez a nap volt 2008 tele, a névnapom!

(The last kitties after mother's death. The left one got owner.)

 

Ő volt az egyik Mother kölyök.

Olyan volt, mint az anyja. Minden nap jött enni, de soha nem hagyta magát megérinteni. Nagyon szép és nagyon óvatos cica volt. Egyik nap nem találtam őt és Beautyt. Egész nap soroltam a páromnak, hogy nincsenek meg, így este nem bírta tovább és elárulta, hogy ő már megtalálta az egyiket. Nem tudta melyiket, valaki már beledobta a tetemet a szemeteskonténerbe, így azt mondta, menjek és nézzem meg, ha tudni akarom. Nem mentem, rohantam. És ő volt ott, betört fejjel. Valószínűleg elütötték. Az már más kérdés, hogy baleset volt, vagy nem?